Az áramfogyasztás egy részét az elektromos eszközeink készenléti üzemmódban elhasznált energiája adja. Hogy ez ennyire nem elenyésző, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ELMŰ-ÉMÁSZ honlapján található adat, mely szerint az Európai Unió területén az emberek két paksi atomerőmű termelésének megfelelő mennyiségű áramot pazarolnak el és fizetnek ki csak azzal, hogy készülékeiket a kikapcsolás helyett készenléti állapotban hagyják.

Ez annyit jelent egy háztartása lebontva, hogy az áramfogyasztás 10-15%-a ebből a figyelmetlenségből származik. Ezt nagyon fontos lenne megváltoztatni, de ehhez az emberek szemléletmódján kellene javítani. Sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mi mennyit fogyaszt és azzal meg pláne nem, hogy a készenléti üzemmódnak ekkora jelentősége van. Íme kilenc olyan fogyasztó, ami rendszerint készenléti üzemmódban marad és ezzel hatalmas mennyiségű energiát pazarol el, de nyugodtan ki lehetne kapcsolni, sőt, ki is kellene:
1. Valószínűleg mindenkinek van otthon asztali számítógépe. Nos, ennek monitora és a gép maga általában készenléti üzemmódban van, ha épp nem használjuk. Ezt onnan lehet tudni, hogy valahol világít rajtuk egy piros vagy narancssárga kis led. Egy háztartásban, ha csak egy gép és hozzá egy monitor található, akkor az ilyen, készenléti üzemmódban elfogyasztott áram mennyisége évenkénti 70 kWh elpazarolt energiát és ennek megfizetésére elpazarolt pénzt jelent. Ha a gépet kikapcsoljuk, áramtalanítsuk, ahogy a monitort is kapcsoljuk ki külön!

2. A nyomtatókat rendszerint nem áramtalanítja senki. Egy egyszerű háztartásban általában egy nyomtató van és valószínűleg bekapcsolt állapotban várja folyamatosan, hogy dolga legyen. Ez a várakozás évente 79 kWh energiába kerül. Gondoljunk csak bele, egy nagy irodaházban, ahol szintenként több és nagyobb teljesítményű nyomtató vár folyamatosan, mekkora pazarlás történik.

3. Ugyanez a helyzet a szkennerrel is. Azt sem szokás teljesen kikapcsolni, emiatt pedig éves szinten plusz 21 kWh áramot pazarlunk. Nem szekennelünk állandóan, miért kellene folyton készenlétben lennie? Ne legyünk lusták ki-be kapcsolni, a környezetünkre is jó hatással van és a pénztárcánkra is, ha képesek vagyunk egy-egy pillanatot szánni egy gomb megnyomására vagy a konnektorból való kihúzásra.
4. A hi-fi 88kWh-t fogyaszt évente a készenléti állapotával.

5. A rádiós órának nem kell egész nap készenlétben lennie, hiszen leginkább ébresztő funkciója miatt szokás megvásárolni. Ha felkeltünk, áramtalanítsuk, majd este kell megint használnunk, hogy ébresztőre állítsuk. Évi 13 kWh-t spórolunk meg így.

6. A mikrohullámú sütő órája is energiát pazarol. A mikrót úgy szokás használni, hogy csak bedobunk valamit, beállítjuk az időt és ha kész, kivesszük az ételt. Emiatt kell folyton készenlétben lennie. Na de éjjel is mikrózunk? Vagy napközben, amikor mindenki iskolában és a munkahelyen? Egy-egy pillanat az áramtalanítás, de haszna nagy van. A mikro készenléti állapota évi 35 kWh.

7. A villanytűzhely elektromos órája szintén nagy pazarló, évi 44 kWh-t eszik meg készenlétben.

8. Egy átlagos színes tévé is nagy pazarlást tud csapni. Évi 51 kWh-t fogyaszt amiatt, hogy mikor nem használjuk, nem vagyunk képesek teljesen kikapcsolni. Pedig könnyű lenne.

9. A vezeték nélküli telefon is nagyon sokat fogyaszt készenlétben. Évi 53 kWh-t pazarol el, ám ennek esetében sajnos nehéz azt mondani, hogy ha nem használjuk épp, akkor teljesen kapcsoljuk ki. A lényege a telefonnak éppen az, hogy mindig ugrásra kész legyen.

Az áram nem látható, nem hallható, sehogy máshogy nem érzékelhető, csakis a vele működtetett elektromos eszközök működése közben igazolható a jelenléte vagy akkor, mikor áramütés ér valakit. Nagyon nehéz odafigyelni rá, pont amiatt, mert nem veszik az emberek kellően komolyan. Az otthonodban is érhet áramütés, sőt az áramütések legnagyobb része az otthoni szerelés vagy géphasználat következtében történik meg. Van néhány módszer, amivel elkerülhető, hogy a saját otthonunk váljon veszélyes helyszínné. Ha erre a hét hasznos tippet felhasználva bebiztosítod magad, sokkal nagyobb biztonságban leszel.

1. Bevett szokás volt régebben, hogy a vihar közeledtével mindent lekapcsoltak, kihúzták a konnektorból az összes eszköz csatlakozóját, és inkább ültek a sötétben, vagy gyertyafény mellett, minthogy kockáztassanak. Manapság erről is úgy feledkeznek meg sokan, ahogy számos más dologról. Hogy ez a rohanó világ, vagy a figyelmetlenség következménye, nem lehet tudni, de annyi biztos, hogy az áramtalanítás egy szükséges eljárás, ha csapkodó villámokkal megérkezett a zivatar. Húzz ki mindent, kapcsold le villanyt, sőt, nem butaság a biztosítékot is lekapcsolni, hogy ne a villám verje le. Az áramvédő kapcsoló és a villámhárító hasznosak, de teljes védelmet egyik sem jelent a természet erejével szemben.
2. A villanykörte cseréjénél nagyon fontos, hogy a villanykörte teljesítménye megegyezzen azzal, amit a foglalat elbír. Ha ilyen szempontból nem passzol egymáshoz a két eszköz, tűz keletkezhet vagy csak megolvad a foglalat műanyag borítása, de nagyon könnyen előfordulhat, hogy áramütést szenvedsz te magad, vagy valaki a környezetedből, ha hozzányúl ehhez az eszközhöz. Ráadásul túlmelegedés következhet be a körtétől távolabb is, ami a vezetékek romlásához vezet, így az áramütés már sokkal nagyobb területen fenyeget.

3. Ha bármelyik elektromos készülékednek szokatlan szaga lesz, vagy a vezetéke felmelegszik, azonnal ki kell kapcsolnod. Ilyenkor az történik, hogy megsérül az eszközszigetelése, így az áram bárhol megrázhat. A kisebb holmik, mint például hajszárító, vasaló, epillátor, hajvágó, botmixer, töltők esetében ezt nagyon könnyű észrevenni. Azoknál a berendezéseknél, melyeket nem közelről használunk, mint például a mosógép, hűtőszekrény, nehezebb a dolgunk, ezért érdemes időnként óvatosan ellenőrizni, hogy minden rendben van-e velük. Természetesen nem az áram alatt lévő eszköz és vezetéke végigtapogatásával, hanem a konnektorból kihúzva nézzük át.

4. Ne használj olyan kábeleket és hosszabbítókat, melyeken azt látod, hogy valahol meg van törve vagy felszakadt a szigetelése. Sőt! Ne használj több konnektort, nem szabad így vezetni az áramot, mert ezek a holmik nem ilyesmire vannak kitalálva. Túlmelegszenek, tüzet okozhatnak vagy áramütést idéznek elő.

5. A vezetékeket soha ne vezesd szőnyeg alatt vagy olyan helyeken, ahol esélyes, hogy rendszeresen rájuk lépsz. A folyamatos rálépéstől a vezeték sérül, és ha a sérül. A sérülést nem veszed észre, ha a szőnyeg alá dugtad, de könnyen ráléphetsz akkor is és már kész is a baj.

6. Csak és kizárólag földelt elektromos csatlakozókat használj és soha ne távolítsd el a földelő érintkezőket a villásdugóról, mert ezek szolgálják a védelmedet.

7. A víz és az áram találkozásáról ugye nem kell részletekbe menően leírni, miért rossz. Soha ne kockáztass. A „kicsit vizes, jól fogom, nem esik bele stb „ hozzáállás akár az életedbe is kerülhet.

A villanyszerelés minden módja veszélyes és csak nagyon komoly odafigyeléssel, körültekintéssel szabad végezni. Éppen emiatt fontos, hogy szakembert hívjunk, ha valami elektromos berendezés elromlott, vagy pedig a ház, lakás elektromos hálózatán van némi munka. Ugyanakkor akadnak olyan villanyszerelési munkálatok is, amikhez úgysem fog senki villanyszerelőt hívni, így hát nézzük, ilyen esetekben mit kell tenni.

Vegyük szemügyre a falon kívüli villanyszerelést, mivel ezen kategórián belül vannak azok a munkák, amiket rendszerint mindenki saját maga akar otthon elvégezni.
A falon kívüli szerelésbe nem csak a csövezés, hanem minden más beletartozik, ami nem a falban futó vezetékek szerelését vagy a konnektorok bütykölését jelenti. Falon kívüli szerelés például a falon kívülre elhelyezhető csatlakozó vagy a lámpa szerelése. Elhelyezhetünk falon kívülre is dugaszolóaljzatokat. Ez egy nem túl bonyolult feladat, sok minden nem is kell hozzá. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy még ebben, az apróságnak tűnő helyzetben is érdemes villanyszerelő szakembert hívni. No, de ha nem hívunk, akkor legalább végezzük a munkát szakszerűen, óvatosan, mert nem csak magunkat sodorhatjuk veszélybe, hanem a környezetünket is.
A falon kívüli dugaszolóaljzat felszereléséhez csak néhány egyszerű eszközre van szükségünk. Kell ugye maga a dugaszolóaljzat. Ezt minden esetben szaküzletben vásároljuk meg és mindenképpen a legjobb minőséget keressük. Használt, elavult vagy sérült eszközt beépíteni tilos! Ugyanúgy tilos rossz minőségű, nem jól szigetelt vagy sérült eszközöket használni a villanyszerelési munkálatok során. A dugaszolóaljzaton kívül s szereléshez szükségünk lesz még egy éles késre, ami nem fém nyelű. Legjobb, ha fa nyele van, de erre még tekerünk valami gumit vagy hasonlót. Nem fogunk ezzel az áramhoz nyúlkálni, de biztos, ami biztos.

Kell még egy csavarhúzó is, a mi szintén legyen jól szigetelt és sérülés mentes, valamint egy fáziskereső is jól jön.
Az első lépés, mint minden elektromos áramnál végzett munka esetében az, hogy áramtalanítjuk a hálózatot. Attól függően, hogy milyen a lakás, lehet, hogy bizonyos területeket a kismegszakítókkal is tudunk áramtalanítani, de ez nem a legmaximálisabb ,amit tehetünk, úgyhogy érdemes a biztosítékot kicsavarni, kikapcsolni. Erről soha nem szabad megfeledkezni, mert különben nagyon gyorsan, akár halálos áramütést is szenvedhetünk.

Arról is gondoskodni kell, hogy senki se kapcsolhassa vissza az áramot, mialatt szerelünk.
A következő lépés, hogy a dugaszolóaljzatról lecsavarozzuk a felső részt, majd az alsó részt felerősítjük a falra. Ez után jöhet a kábelek lefektetése, melyeket műanyag bilinccsel kell rögzítenünk. A műanyag bilincseket a falba acélszögekkel rögzítjük, ezért is fontos, hogy sehol se legyen áram a közelben. A következő lépés, hogy lemérjük az elágazódoboz és a dugaszolóaljzat közötti távolságot, majd ennek megfelelően vágjuk le a vezetékeket.

A dobozból kilógó kábeleket kötéshossznyira megtisztítjuk. Az elágazódoboztól a dugaszolóig elvezetjük a vezetéket, de fontos, hogy nem mehetünk ívben és átlósan. A vezetékek megtisztított részeit a „csokik” segítségével összepározzuk. Nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a megfelelő vezetéket a megfelelő vezetékkel kössük össze, hiszen egyes elrontott párosítások a későbbiekben tüzet, áramütést okozhatnak. A védővezetőt nem szabad kihagyni, anélkül tilos bármit is a hálózatra kötni! Az elágazó és a dugaszolóaljzat fedelét felcsavarozzuk.

A szabványos jelölések nagyon megkönnyítik a dolgunkat. Gondoljuk csak bele, milyen nehéz lenne, ha településenként más-más jelölésű táblákkal irányítanák a forgalmat vagy például más-más betűvel, számmal, jellel látnák el a különböző méretű ruhadarabokat. A szabványosítás a szakmunkák és szinte minden más terület esetében szintén alapvető fontosságú. A villanyszerelése különösen igaz, hogy, ha nem lenne szabványosítva a jelölés, akkor igencsak nagy bajban lennének még a szakemberek is, ha egy nem általuk kiépített hálózatot kellene javítaniuk. Sőt! Azt sem tudnák eldönteni, hogy a vezetékek közül melyiket, mire használhatják.

Ha otthon, saját kezűleg szeretnénk javítási munkálatokat végezni valamely elektromos berendezésen vagy a hálózaton, akkor is nagy segítség, hogy szabványos jelölésekkel kerülünk szembe. Így egy szakkönyv segítségével máris megtudhatjuk, mi micsoda, mire való és hogyan kell vele bánni. Természetesen az a legésszerűbb megoldás, ha mindennemű elektromos munkához szakembert hívunk. Az áram nem látható, de iszonyatosan veszélyes és inkább fizessünk egy szakembernek, mint a temetkezési vállalkozónak.

Vannak az egyszerű jelölések, amikkel nap mint nap szembe kerülünk, ilyen például a magasfeszültség jele (amit általában betűkkel is odaírnak) vagy a különböző eszközökön a teljesítmény jelzésére szolgáló szám és mértékegység. De könnyen találkozhatunk falban futó vezetékekkel is, ilyenkor különböző színű kábelek kerülnek a szemünk elé. Ez nem azért van, mert a gyártók szeretik a változatosságot és minden szín kedvelőjét ki akarják szolgálni, hanem azért, mert minden szín más típusú vezetéket jelöl. A villamos hálózat és bármely elektromos eszköz vezetékekkel kapcsolódik a nagy hálózatra vagy az áramfejlesztő berendezésre.

A vezetékekből minimum három különböző kell, nem úgy van ez, hogy egy vezetéket bekötünk és azon „jön” az áram. Ha mégis úgy néz ki, hogy egy vastag vezetéket látunk, akkor az ért van, mert benne fut a minimum három szükséges, vékonyabb vezeték. Ha megnézünk egy adag vezetéket, láthatjuk, hogy általában fekete (esetleg barna), kék és zöld-sárga vezetékek használatosak. A fekete vagy barna vezeték a fázis, a kék a nullavezető, a sárga-zöld sávos pedig a védővezető, vagy földelővezető. Ezeket nem a megfelelően bekötni vagy összekeverve kötni össze más vezetékekkel halálos kimenetelű balesetekhez is vezethet, úgyhogy nagyon fontos odafigyelni, mit hová kötünk.

De a színeken kívül számos más jelölés is létezik, szintén a vezetékekre. Íme néhány példa:

• A vezetékek szigetelésének alapanyaga szerint lehet PVC, amit „V”-vel jelölnek, 90,5 Celsius fokig hőálló PVC, amit „V2”-vel jelölnek, a természetes gumi vagy sztirolbutadén kaucsuk jelölése az „R”, a 110 Celsius fokig hőálló szintetikus kaucsuké a „G”, a 180 Celsius fokig hőálló szilikon kaucsuké pedig az „S”.
• A vezető kialakítása alapján lehet tömör (U), sodrott (R), hajlékony, rögzített elhelyezésre (K), különösen hajlékony mozgatható elhelyezésre (F), extra hajlékony (H), leoni-szerkezet (Y), hajlékony vezető hegesztővezetékhez (D), kh vezető hegesztővezetékhez (E).
• Az egyedi kialakítások is külön jelölést kaptak. A lapos, felosztható vezeték jele a „H”, a lapos, fel nem osztható vezeték jele a „H2”, a tartóelemes „D3”, a tartóelem nélküli a „D5”.
• A névleges feszültséget számokkal jelölik: 1-es a 100 V, 3-as a 300 V, 5-ös a 300/500 V, 7-es a 450-750 V.

Ezeken kívül is még számos jelöléssel találkozhatunk, nem csak a vezetékeknél, de minden elektromossággal kapcsolatos eszköznél, vagy rajznál.

Egyre inkább van igény arra, hogy az otthonok, középületek, irodák falon kívüli vezetékelését minél esztétikusabban oldják meg. Erre nagyon alkalmas a vezetékek csövezése, azaz a kábelcsatornák használata. A falon kívüli vezetékelés egyik előnye, hogy nincsen szükség a fal bontására, vésésére, hanem sokkal egyszerűbben, gyorsabban és törmelékmentesen el lehet végezni a vezetékelést. Ez kimondottan fontos ott, hol például nincs idő a szokványos kábelhúzási műveletekre az utómunkával, azaz takarítással, a fal újrafestésével együtt. A falra rögzíthető csatornák fixálása gyors, egyszerű és alig néhány műanyagdarabka kukába dobásával be is fejezhető a teljes művelet.

A csatornáknak három alapvető típusa van, ezeken belül pedig még számtalan altípussal lehet találkozni:

1. minicsatornák normál fedéllel: általános célra, egyszerű rögzítésre használatos kábelcsatornák
2. minicsatornák átfedő fedéllel: ez a típus szorosabban rögzített, a fedele pedig sokkal nehezebben távolítható el, mint a normál fedelű minicsatornáé. Az átfedő fedél jobban óvja a vezetékeket a bekerülő szennyeződések, nedvesség ellen, így veszélyesebb helyeken ez ajánlott.
3. minicsatornák sarokpántos fedéllel: Ennél a típusnál a fedél nem különül el a csatornától, hanem egy öntapadós szalag segítségével lehet felrögzíteni.

Nem csak a falon van lehetőség kívül vinni a vezetékeket, hanem a padlón is. Erre a célra speciális csatornákat fejlesztettek ki, melyek segítségével a padlón járás során nem lesz zavaró tényező a vezeték és a vezeték számára sem megterhelő, ha rálépnek.

Ha mindez megfelelő szakértelemmel lett létesítve, semmivel nem veszélyesebb, mint az átlagos, falban futó vezetékek. A padlón alkalmazható csatornákat taposócsatornának nevezzük. Ezekhez könnyedén csatlakoztatható padlószegélycsatorna is, így a kábeleket közvetlenül a padlónál is van lehetőség elvezetni.
Nagyobb épületkomplexumok esetében speciális eljárásra és eszközökre van szükség. Ilyen esetekben a falon kívüli vezetékeléshez úgynevezett szerelvényezhető csatornákat használnak. Ezen csatornák keresztmetszete nagyobb, mint a minicsatornáké, ezek már 25 mm-től 100 mm-ig terjednek. Emellett nagy különbség, hogy bordázott alaplapjuknak köszönhetően szerelvények rögzítésére is alkalmasak.

Többféle tartozék áll rendelkezésre a különféle szerelvények megfelelő rögzítéséhez, így ez a típusú vezetékelés egy kicsivel bonyolultabb, komplexebb feladat, de még mindig egyszerűbb, mint a falba véső technika. A szerelvényezhető csatornákra rögzíthető akár kismegszakító vagy modul vagy bármilyen más villamos szerelvény is. Nagy előny még, hogy a bordákra rögzíthető válaszfalakkal a csatorna felosztható több részre, így a különböző céllal alkalmazott (például az erős– és a gyengeáramú) vezetékek egymástól elszigetelhetők.

Vannak bizonyos helyiségek, ahol a falon kívüli vezetékelést csak és kizárólag csövezéssel engedélyezett megoldani. Ezek a helyiségek a vizes helyiségek és olyan helyiségek, melyekben nedves szennyezéssel vagy nagy létszámú munkással történő munkavégzés folyik. Ilyen helyeken a vezetékeket kizárólag jó minőségű és legalább átfedő fedéllel ellátott minicsatornákkal kötelező megoldani. Igaz, hogy sokkal jobb megoldást jelentene a falban vezetett vezeték, de erre nem mindig van lehetőség. Fontos szabály még, hogy tilos a falon kívüli csatornás vezetékelésnél össze-vissza vezetni a csatornát.

Csak függőleges és vízszintes irányban engedélyezett.

Az áramütés az egyik legveszélyesebb baleset, ami érhet minket az égés vagy a fagyás mellett – annyi különbséggel, hogy ez a probléma sokkal könnyebben vezethet halálhoz, hiszen az áramütés során keletkező elektromos impulzusok nagyon csúnyán össze tudják zavarni szervezetünk működését. Noha hivatalosan nem különítik elő őket, az áramütés fokozatai három nagy csoportra oszthatók, amelyekről az alábbiakban bővebben is olvashatsz.

Az áramütés fokozatai a csípéstől a szívmegállásig

Az áramütés fokozatait alapvetően három nagy, és több kisebb alcsoportra különíthetjük el – utóbbit a tünetek alapján. Az első fokozatba sorolhatjuk a kisebb kóboráramok vagy szigetelési hiányosságból fakadó apró csípéseket, amelyek tűszúrásszerű tüneteket okoznak, de más problémával nem járnak. Felléphet még enyhe pirosság és kisebb zsibbadás az érintett területen, de ezek nem jellemző tulajdonságok, inkább csak figyelmeztetésnek tekinthetők, hogy nem kellene tovább az adott tevékenységet folytatnunk.

Az áramütés fokozatai közül a második szakasznak a komolyabb áramütést értjük, amikor az áram már alaposabban is behatolt a szervezetünkbe, és egy egész testrészünket is érintett. Ilyen esetben a csípés helyett egy nagyon erős, nyilalló érzés szinte görcsbe rántja az érintett végtagot, amely szinte azonnal kiporosodik, teljesen elzsibbad, akár órákig érzéketlenné is válhat, erős fájdalmat produkálhat, valamint bizsergő, viszkető, égő érzést. Bizonyos esetekben a bőrpír napokig is fennmaradhat, és idegrángások léphetnek fel.

A legsúlyosabb áramütés az, amikor az áram keresztülhalad a testen, egyszóval a szervezetünk egyfajta közbeeső vezetővé lép elő. A legsúlyosabb az, ha ilyenkor az áramütés a szívünket is eléri, hiszen az elektromos impulzus hatására felléphet ritmuszavar, bizonyos esetben szívmegállás is, sőt mi több, traumás csonttörések, zúzódások és egyéb szervi károsodások is. Ezen felül az ilyen típusú áramütés rendkívül fájdalmas, napokig, sőt hetekig fennmaradhat utána zsibbadó érzés, de olyan mély szöveti károsodás is előfordulhat, amelynek során égési sérülések mellett izmok és idegek végérvényes elhalására is sor kerülhet.

Ha valakit áramütés ért

Az áramütés fokozataitól függetlenül, ha valakit áramütés ér, fontos betartani bizonyos alapszabályokat. Ha második vagy harmadik típusú ütés volt, feltétlenül mentőt kell hívni, vagy a beteg állapotától függően orvoshoz kell fordulni. A sérültet eszméletlen állapotban soha ne érintsük meg, pláne abban az esetben, ha még feltételezhetően érintkezik az áramütés okozójával. Ha tudjuk, az áramforrást kapcsoljuk le, és valamilyen nem vezető anyaggal – ruha, papír stb. – húzzuk félre a sérültet az áramforrástól. Ha több kilovoltos áramvezetékről van szó, tartsuk szem előtt, hogy azokat megközelíteni is életveszélyes lehet!

Ha a helyszínt biztosítani tudtuk, először keringés jeleit keressük. Ha a beteg nem lélegzik, azonnal kezdjük meg az újraélesztést, de előtte helyezzük el a beteget úgy, hogy a fejet alacsonyabb helyzetbe tesszük, a lábakat pedig felpolcoljuk. Amennyiben a beteg magánál van, és minimális égési sérüléseken, valamint zsibbadáson és émelygésen túl nem rendelkezik más tünettel, a kórházi ápolás akkor is szükséges, lévén felléphetett olyan szívritmust zavaró tényező, ami később végzetes infarktushoz vagy szívmegálláshoz vezethet. Hogy ezt kiszűrjük, a betegnek 24 órán át intenzív osztályon kell maradnia, mert probléma esetén azonnal szakszerű segítséget kaphat.

Az áramütés elleni védekezés szabályai rendkívül egyszerűek: soha ne nyúljunk olyan elektromos berendezéshez a burkolat eltávolítását követően – legyen szó akár egy egyszerű konnektorról, akár egy televízióról –, hogy azt le ne kötöttük volna valamilyen formában az elektromos hálózatról. Ha tehát be akarjuk tartani az áramütés elleni legalapvetőbb szabályt, akkor a szerelés megkezdése előtt az adott helyiséget teljesen lekapcsoljuk az elektromos hálózatról az automaták által, de például egy elektromos berendezés esetében az is elegendő, ha kihúzzuk azt a konnektorból.

Az áramütés elleni védekezés szabályairól általában

Természetesen az áramütés elleni védekezésnek vannak egyéb, jobban megfogalmazott alapkövetelményei is, hovatovább a berendezések tekintetében is beszélhetünk ilyesmiről. Az áramütés elleni védekezés szabályai ennek a fényében lehetnek normál, közvetlen üzeműek, vagy olyan aktiválásúak is, amelyek hiba esetén, tehát közvetett alkalmazás tekintetében lépnek életbe. Lássuk ezeket egy kicsit alaposabban is!

A közvetlen érintés elleni védelmet általánosságban védőfedéssel, burkolattal vagy egy olyan szigeteléssel biztosítják, amely kibírja a tápáramkör tekintetében előírt legkisebb próbafeszültséget. Azokon a részeken, ahol a szigetelés nem bírja ki a tápáramkörre előírt próbafeszültséget, ott a szerkezetet mindig nyugodtan megérinthetjük – ez az áramütés elleni védekezés szabályai közül az egyik legfontosabb –, de a nem vezetőképes részek szigetelését a szerelés során mindig meg kell erősíteni legalább 1500V effektív értékű, váltakozó próbafeszültségre. Az ilyen esetekben mért feszültségértékeket a későbbiek során nem csak felül lehet, hanem érdemes is felülvizsgálni a nemzetközi szabványoknak megfelelően.

Amikor nem szükséges a közvetett érintés elleni védelem

Az áramütés elleni védekezés szabályai között fontos kiemelni, hogy mikor nincs szükség közvetett érintés elleni védelmet alkalmazni. Ez nagyon ritka eset, de például a szabadvezetéki szigetelők fali tartói, valamint a velük összekötött fémrészek esetében nem kell abban az esetben, ha azok olyan helyen vannak elhelyezve, hogy kézzel nem érhetők el. Szintén nem fontos védelmet alkalmazni vasbeton oszlopok esetében sem, ha a bennük lévő acél el van zárva a külvilág elől. Ezen felül szintén nincs előírva védelem olyan vezetőképes testek esetében sem, amelyek kis méretükből kifolyólag – a szabvány 5×5 centiméter – nem markolhatók meg, illetve nagyobb területen nem érintkezhet az emberi testtel.

Az áramütés elleni védelmet egyébiránt minden más esetben az aktív részegységek teljes elszigetelésével kell megvalósítani, aminek a rendeltetése az, hogy megakadályozhassuk az aktív részek megérinthetőségét. Az áram alatt lévő részeket tehát fontos olyan nem vezető szigetelőanyaggal beborítani, amelyet csak és kizárólag roncsolással van lehetőség eltávolítani. A villamos szerkezetek szigetelésének minden esetben meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott szabvány előírásainak, ezáltal például ellen kell állnia a mechanikai, a vegyi és még a különféle hőhatásoknak is. Soha nem tekinthető szigetelésnek az egyszerű festés, a zománc, a lakk vagy már hasonló festékszer.

Az áramütés elleni védelmet megakadályozhatjuk még ezen felül védőakadállyal, de akár azzal is, ha elérhető tartományon kívül helyezzük az aktív részeket, vagy kiegészítő védelemként egy áramvédő kapcsolóval vértezzük fel a berendezést.

A konnektorok kapcsán a legtöbben általában csak annyit tudnak, hogy ezek azok a szerkezetek, amelyek a falba építve, esetleg hosszabbítón keresztül képesek életre kelteni elektromos berendezéseinket. A konnektorokról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy haszontalanok lennének, hiszen mindennapjaink szerves részét képezik, gondoljunk csak bele abba, hogy egy nap hányszor használjuk őket a mindennapi tevékenységeink során. Ennek ellenére azonban mégis csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy a világon például milyen sokféle konnektor létezik, hiszen a Magyarországon ismert szabvány csak egy a sok közül.

Te a konnektorokról mindent tudsz már?

Bizonyára azért mi is tudunk érdekességekkel és különlegességekkel szolgálni neked, hiszen amennyiben például nyaralni indulunk a világ más országába, gondoskodnunk kell arról, hogy vigyünk magunkkal megfelelő átalakítót ahhoz, hogy csatlakozni tudjunk az adott ország elektromos hálózatához. A konnektorokról mindent ugyanis nem találsz meg az utazási kalauzokban, ami olyannyira igaz, hogy például szinte mindenhol csak a kisbetűs részben írnak arról, hogy Londonban vagy New Yorkban egyaránt más hálózati dugók várnak ránk, mint itthon.

Bár a konnektorokról mindent el lehet mondani, de azt azért szerencsére nem, hogy minden országban különböző szabványt alkalmaztak volna, sőt mi több, ma már ezt is könnyedén áthidalhatjuk úgy, ha veszünk egy univerzális adaptert, aminek köszönhetően akár tízféle dugaszolóaljzathoz is át tudjuk alakítani a hazánkban is ismert szabványt. Ha ugyanis például ellátogatunk Dublinba vagy Manchesterbe, egészen más konnektorokkal fogunk találkozni, amelyek kifejezetten nagyobbak, mint az általunk ismertek. Ennek az oka nem más, minthogy az ottani konnektorokban egy külön biztosíték is megtalálható, odakint ugyanis a második világháború után így próbáltak meg rezet megtakarítani azzal, hogy nem alkalmaztak külön biztosítószekrényeket, mint például nálunk.

A világ konnektorai

Ha a konnektorokról mindent meg szeretnénk tudni, érdemes a tengerentúlon is körülnézni, ahol a manapság használt dugaszoló aljzatok ősét 1904-ben találták fel. Ez egy egyszerű, kéttűs megoldáson alapult Harvey Hubbell szabadalmaztatásában, amit 1928-ban módosítottak háromtűs változatra. Noha a második világháború előtt az államokban megpróbálták egységesíteni a rendszert, ez a valóságban mindmáig nem valósult meg, így egész Amerikában más és más szabványokra kell számítanunk.

Az általunk használt konnektor története 1926-ra nyúlik vissza Németországba. A Schuko néven elhíresült dugaszolóaljzat szinte a teljes kontinensen általánossá vált, de azért nem mindenki áll be a sorba, így Svájcban és Hollandiában is különböznek a formátumok. A konnektorok kapcsán fontos, hogy nem csak formailag különböznek, hanem természetesen az általuk közvetített elektromos áram tekintetében is találkozhatunk különbségekkel. Mi, Magyarországon például 230 voltos feszültséget alkalmazunk, de Quitóban például mindössze 110 voltot, Sydney-ben pedig 240 voltot.

Mint láthatjuk tehát, a konnektorok tekintetében a világ rendkívül sokszínűnek tekinthető, amire utazás előtt érdemes felkészülni, és megfelelően tájékozódni, nehogy a helyszínen ütközzünk problémába, és emiatt ne tudjuk feltölteni például telefonunkat. Ami tény, hogy ez a változatosság az elektromos készülékek gyártóit is időről-időre kikezdik, holott évtizedekkel ezelőtt még a mainál is rosszabb volt a helyzet. Talán egyszer eljön annak a napja, hogy az egész világon olyan konnektort alkalmaznak majd, mint mi.

A villanykapcsolók és konnektorok szerelése nagy általánosságban nem mindig tekinthető szakmunkának – legalábbis abban az esetben, ha egy villanyszerelő korábban szakszerűen elvégezte otthonunkban az elektromos hálózat kiépítését, egyszóval biztosan nem érhet minket meglepetés. Merthogy amennyiben az elektromos vezetékek nem szakszerűen kerülnek bekötésre, rengeteg kellemetlenség érhet minket, így például akár olyan abszurd dolgok is előfordulhatnak, minthogy a nulla vagy a földelés helyén a fázist találjuk, aminek az eredménye halálos áramütés is lehet.

Villanykapcsolók és konnektorok cseréje és ellenőrzése

A konnektorok olyan dugaszoló aljzatok, amelyekből villás duók segítségével áram alá helyezhetjük elektromos berendezéseinket. Léteznek falba süllyesztett, de falon kívül változataik is, ezen felül kétsarkú, valamint kétsarkú és védőérintkezéssel ellátott változatok is. Amennyiben egy konnektor tapintásra túl meleg, esetleg nem működtethető vele elektromos készülék, akkor nagy valószínűséggel a dugaszaljzat meghibásodott. Amennyiben ezt tapasztaljuk, esetleg azt, hogy a csatlakozóaljzat fedőlapja meghibásodott – eltört vagy megrepedt –, a konnektort nem szabad tovább használni, hanem haladéktalanul ki kell cserélni, mert halálos áramütést, de akár tüzet is okozhat.

Mielőtt új konnektort szerelünk fel, kapcsoljuk le a hálózatról, és erről mindig győződjünk is meg. Miután szétszedtük a konnektort, győződjünk meg arról, hogy a vezetékek nem sérültek-e meg. Amennyiben kormot vagy koszt találunk rajtuk, a szigetelést hántsuk le 15-20 mm hosszúságban egy szike segítségével. Amennyiben a dobozban két vezeték van – fekete és kék –, akkor csak fázis és nulla van, földelés nincs. Ilyenkor mindegy, hogy melyiket hová kötjük. Amikor három vezetéket találunk, akkor a fentiek mellett egy sárga és zöld csíkos kábel is lesz a csatornában, amit a villanykapcsolók és konnektorok esetében is a megfelelő helyre kell bekötni, a másik kettő kapcsán mindegy.

A villanykapcsolókról

A villanykapcsolók és konnektorok esetében előbbiek általában sokkal egyszerűbbek, mint a dugaszolóaljzatok cseréje. A villanykapcsolók szintén lehetne a falba süllyesztettek, de gyakoribban a falból kiemelkedőek. Egykoron a forgócsapos megoldás volt az egyetlen ismert megoldás, de ma már ezek nem léteznek, csak a billentő karos kivitelezéssel rendelkezők. Egy villanykapcsoló rendeltetése sokféle lehet annak függvényében, hogy milyen változatot szereltünk fel, hiszen léteznek egy- és kétsarkú, direkt csillárkapcsolók és alternatív kapcsolók is, amit a vásárlásnál mindig figyelembe kell vennünk, illetve közölnünk az eladóval.

Ha a villanykapcsolók és konnektorok esetében sérülést tapasztalunk, azt azonnal és haladéktalanul cserélnünk kell, és gondoskodni arról, hogy a kapcsolót senki se használhassa, mert az akár halálos áramütést is eredményezhet. A sérüléseken ugyanis hozzáérhetünk a fém alkatrészekhez, de behatolhat rajtuk a pára, ami szintén nagyon veszélyes lehet. A villanykapcsoló szerelése előtt a konnektorokhoz hasonlóan szintén a feszültségmentesítés az első feladat, majd a sérült kapcsoló leszerelése, a kábelek ellenőrzése, esetleges korrekciója – utóvágás, leszigetelés, és a többi. Érdemes a kiszerelés során figyelembe venni, hogy az egyes kábelek pontosan hová is csatlakoztak a kapcsolón belül, és ugyanúgy visszakötni a kábeleket, amelyek elve a konnektorokéhoz hasonlatos. Egy kapcsolót soha ne helyezzünk újra áram alá addig, amíg nem helyeztük vissza teljesen a falba, és nem tettük rá a védőburkolatot.

A padlás és a tetőtér villanyszerelése általánosságban megegyezik a lakószintek villanyszerelésével, de azért természetesen vannak alapvető különbségek is, amelyeket nem árt szem előtt tartani. A villanyszerelés a padláson például nagyobb nehézségeket okoz, ha gipszkarton falak és mennyezetek találhatók benne, ezen felül pedig nagyobb védelem szükségeltetik a tűzveszély tekintetében is, amiből kifolyólag például nem alkalmazhatunk kötődobozokat sem. Hogy mit kell még tudni a témában?

Villanyszerelés a padláson, az alapoktól

Ha a villanyszerelés a padláson történik, az tűzveszély minimalizálása mellett rendkívül fontos, hogy figyelembe vegyük a helyiségeken keresztül vitt csöveken a hőhíd hatását, aminek során pára csapódhat le, és így nedvesség jut a lámpákhoz, valamint a kötődobozokhoz. Ez zárlatot és üzemzavart egyaránt okozhat, így amennyiben van lehetőség a padláson vagy a tetőtérben elosztótábla elhelyezésére, akkor ez minden esetben célszerű és indokolt is, méghozzá azért, mert a tetőtérhez tartozó zárlati áramvédelem, a fi relé és a túlfeszültség elleni védelem csak így és itt valósulhat meg. Ilyen esetben gondoskodni kell róla, hogy a főelosztótól egy külön tápvezetéket vigyünk fel a padlástérbe, ezáltal az egyes áramkörök innen kerülhetnek szétosztásra.

A lakást a villanyszerelés során áramkörökre kell felosztani, ami a padlás esetében különösen igaz, tehát nem vonhatjuk össze például a spájzzal vagy a fürdővel, külön helyiségként kell tekinteni rá. Sőt mi több, amennyiben a villanyszerelés a padláson valósul meg, és esetleg konkrét szobák vannak kialakítva odafent, egyszóval egy kész lakókörnyezetről beszélünk, akkor ez a felosztás még fontosabb lesz. Ehhez meg kell határoznunk a dugaszoló aljzatok számát, méghozzá úgy, hogy mindenhová jusson, de azért ne legyen belőle túl sok a tűzveszélyességi tényezők miatt. Részben kivételt képeznek ez alól a tetőterek, ahol rendszerint téglafalban lehet vezetni az áramkábeleket.

Fontos figyelembe venni

A villanyszerelés a padláson nagy körültekintést igényel, hiszen gyakran nincsenek téglafalak. Ilyen esetben az áramot árnyékolt vezetékekkel tudjuk áthúzni a helyiségeken, de ha ragaszkodnánk a süllyesztett technológiához, akkor gipszkarton falak esetén a sorolható dobozokat célszerű alkalmazni, amelyek akár egyetlen csavarral is rögzíthetőek. A gipszkarton falakban a vezetékeket hagyományos kábellel is elhúzhatjuk, azonban biztonságosabb és praktikusabb megoldás a csöves szerelési módszer. Sokan tűzveszélyességi okokból ezt nem ajánlják, de ma már léteznek olyan fejlett kiegészítők, mint például az olyan dobozok, amelyek gázképződés hatására lezárnak, és meggátolják a tűz terjedését.

Ha a ház most épül, és szeretnénk előrelátók lenni, akkor érdemes az aljzatba bebetonozni a csöveket annak érdekében, hogy ott húzhassuk el az áramvezetékeket, ezzel ne csak minimálisra csökkentve a veszélyt, hanem jelentősen csökkentve a későbbi problémákat is. Ebben az esetben természetesen fontos egyeztetni más szerelőkkel is, hiszen a padlóban más vezetékek és egyebek is futhatnak, így a gépészeti szerelvényezést végző szakemberrel mindig egyeztessünk, aki majd kellő mennyiségű érpárt tud kiépíteni nekünk a padlástér elektromos hálózatához. A legfontosabb azonban mégis mindig az, hogy a padlástér villamosítása előtt felmérjük saját igényeinket, és alapos terv szerint dolgozzuk ki az áramhálózatot annak érdekében, hogy az utána ne csak esztétikus legyen, hanem biztonságosan működhessen.