A szabványos jelölések nagyon megkönnyítik a dolgunkat. Gondoljuk csak bele, milyen nehéz lenne, ha településenként más-más jelölésű táblákkal irányítanák a forgalmat vagy például más-más betűvel, számmal, jellel látnák el a különböző méretű ruhadarabokat. A szabványosítás a szakmunkák és szinte minden más terület esetében szintén alapvető fontosságú. A villanyszerelése különösen igaz, hogy, ha nem lenne szabványosítva a jelölés, akkor igencsak nagy bajban lennének még a szakemberek is, ha egy nem általuk kiépített hálózatot kellene javítaniuk. Sőt! Azt sem tudnák eldönteni, hogy a vezetékek közül melyiket, mire használhatják.

Ha otthon, saját kezűleg szeretnénk javítási munkálatokat végezni valamely elektromos berendezésen vagy a hálózaton, akkor is nagy segítség, hogy szabványos jelölésekkel kerülünk szembe. Így egy szakkönyv segítségével máris megtudhatjuk, mi micsoda, mire való és hogyan kell vele bánni. Természetesen az a legésszerűbb megoldás, ha mindennemű elektromos munkához szakembert hívunk. Az áram nem látható, de iszonyatosan veszélyes és inkább fizessünk egy szakembernek, mint a temetkezési vállalkozónak.

Vannak az egyszerű jelölések, amikkel nap mint nap szembe kerülünk, ilyen például a magasfeszültség jele (amit általában betűkkel is odaírnak) vagy a különböző eszközökön a teljesítmény jelzésére szolgáló szám és mértékegység. De könnyen találkozhatunk falban futó vezetékekkel is, ilyenkor különböző színű kábelek kerülnek a szemünk elé. Ez nem azért van, mert a gyártók szeretik a változatosságot és minden szín kedvelőjét ki akarják szolgálni, hanem azért, mert minden szín más típusú vezetéket jelöl. A villamos hálózat és bármely elektromos eszköz vezetékekkel kapcsolódik a nagy hálózatra vagy az áramfejlesztő berendezésre.

A vezetékekből minimum három különböző kell, nem úgy van ez, hogy egy vezetéket bekötünk és azon „jön” az áram. Ha mégis úgy néz ki, hogy egy vastag vezetéket látunk, akkor az ért van, mert benne fut a minimum három szükséges, vékonyabb vezeték. Ha megnézünk egy adag vezetéket, láthatjuk, hogy általában fekete (esetleg barna), kék és zöld-sárga vezetékek használatosak. A fekete vagy barna vezeték a fázis, a kék a nullavezető, a sárga-zöld sávos pedig a védővezető, vagy földelővezető. Ezeket nem a megfelelően bekötni vagy összekeverve kötni össze más vezetékekkel halálos kimenetelű balesetekhez is vezethet, úgyhogy nagyon fontos odafigyelni, mit hová kötünk.

De a színeken kívül számos más jelölés is létezik, szintén a vezetékekre. Íme néhány példa:

• A vezetékek szigetelésének alapanyaga szerint lehet PVC, amit „V”-vel jelölnek, 90,5 Celsius fokig hőálló PVC, amit „V2”-vel jelölnek, a természetes gumi vagy sztirolbutadén kaucsuk jelölése az „R”, a 110 Celsius fokig hőálló szintetikus kaucsuké a „G”, a 180 Celsius fokig hőálló szilikon kaucsuké pedig az „S”.
• A vezető kialakítása alapján lehet tömör (U), sodrott (R), hajlékony, rögzített elhelyezésre (K), különösen hajlékony mozgatható elhelyezésre (F), extra hajlékony (H), leoni-szerkezet (Y), hajlékony vezető hegesztővezetékhez (D), kh vezető hegesztővezetékhez (E).
• Az egyedi kialakítások is külön jelölést kaptak. A lapos, felosztható vezeték jele a „H”, a lapos, fel nem osztható vezeték jele a „H2”, a tartóelemes „D3”, a tartóelem nélküli a „D5”.
• A névleges feszültséget számokkal jelölik: 1-es a 100 V, 3-as a 300 V, 5-ös a 300/500 V, 7-es a 450-750 V.

Ezeken kívül is még számos jelöléssel találkozhatunk, nem csak a vezetékeknél, de minden elektromossággal kapcsolatos eszköznél, vagy rajznál.