Az áramütés elleni védekezés szabályai rendkívül egyszerűek: soha ne nyúljunk olyan elektromos berendezéshez a burkolat eltávolítását követően – legyen szó akár egy egyszerű konnektorról, akár egy televízióról –, hogy azt le ne kötöttük volna valamilyen formában az elektromos hálózatról. Ha tehát be akarjuk tartani az áramütés elleni legalapvetőbb szabályt, akkor a szerelés megkezdése előtt az adott helyiséget teljesen lekapcsoljuk az elektromos hálózatról az automaták által, de például egy elektromos berendezés esetében az is elegendő, ha kihúzzuk azt a konnektorból.
Az áramütés elleni védekezés szabályairól általában
Természetesen az áramütés elleni védekezésnek vannak egyéb, jobban megfogalmazott alapkövetelményei is, hovatovább a berendezések tekintetében is beszélhetünk ilyesmiről. Az áramütés elleni védekezés szabályai ennek a fényében lehetnek normál, közvetlen üzeműek, vagy olyan aktiválásúak is, amelyek hiba esetén, tehát közvetett alkalmazás tekintetében lépnek életbe. Lássuk ezeket egy kicsit alaposabban is!
A közvetlen érintés elleni védelmet általánosságban védőfedéssel, burkolattal vagy egy olyan szigeteléssel biztosítják, amely kibírja a tápáramkör tekintetében előírt legkisebb próbafeszültséget. Azokon a részeken, ahol a szigetelés nem bírja ki a tápáramkörre előírt próbafeszültséget, ott a szerkezetet mindig nyugodtan megérinthetjük – ez az áramütés elleni védekezés szabályai közül az egyik legfontosabb –, de a nem vezetőképes részek szigetelését a szerelés során mindig meg kell erősíteni legalább 1500V effektív értékű, váltakozó próbafeszültségre. Az ilyen esetekben mért feszültségértékeket a későbbiek során nem csak felül lehet, hanem érdemes is felülvizsgálni a nemzetközi szabványoknak megfelelően.
Amikor nem szükséges a közvetett érintés elleni védelem
Az áramütés elleni védekezés szabályai között fontos kiemelni, hogy mikor nincs szükség közvetett érintés elleni védelmet alkalmazni. Ez nagyon ritka eset, de például a szabadvezetéki szigetelők fali tartói, valamint a velük összekötött fémrészek esetében nem kell abban az esetben, ha azok olyan helyen vannak elhelyezve, hogy kézzel nem érhetők el. Szintén nem fontos védelmet alkalmazni vasbeton oszlopok esetében sem, ha a bennük lévő acél el van zárva a külvilág elől. Ezen felül szintén nincs előírva védelem olyan vezetőképes testek esetében sem, amelyek kis méretükből kifolyólag – a szabvány 5×5 centiméter – nem markolhatók meg, illetve nagyobb területen nem érintkezhet az emberi testtel.
Az áramütés elleni védelmet egyébiránt minden más esetben az aktív részegységek teljes elszigetelésével kell megvalósítani, aminek a rendeltetése az, hogy megakadályozhassuk az aktív részek megérinthetőségét. Az áram alatt lévő részeket tehát fontos olyan nem vezető szigetelőanyaggal beborítani, amelyet csak és kizárólag roncsolással van lehetőség eltávolítani. A villamos szerkezetek szigetelésének minden esetben meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott szabvány előírásainak, ezáltal például ellen kell állnia a mechanikai, a vegyi és még a különféle hőhatásoknak is. Soha nem tekinthető szigetelésnek az egyszerű festés, a zománc, a lakk vagy már hasonló festékszer.
Az áramütés elleni védelmet megakadályozhatjuk még ezen felül védőakadállyal, de akár azzal is, ha elérhető tartományon kívül helyezzük az aktív részeket, vagy kiegészítő védelemként egy áramvédő kapcsolóval vértezzük fel a berendezést.
